Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Félvezető lézerek

Amint nevük is mutatja, a félvezető lézerek félvezető anyagokból készülnek és elektromos viselkedésük egy diódáénak felel meg — innen származik másik elnevezésük, a diódalézer kifejezés is. Egy dióda n rétegét negatív, a p réteget pozitív potenciálra kapcsolva a rétegekben a kisebbségi töltéshordozók (lyukak, illetve elektronok) többlete keletkezik. A töltéshordozók az ellentétes polaritású rétegek felé mozdulnak el (áram folyik) és a két réteg határán rekombinálódnak. Ez a rekombináció megfelelő összetételű félvezető anyag esetén fénykibocsátással jár. A Si és Ge, vagyis a szokásos dióda alapanyagok nem rendelkeznek ezzel a képességgel (a rekombináció fény helyett hőt termel), ezért a diódalézereket mindig két vagy több komponensű speciális félvezetőkből állítják elő (pl. GaAs, GaInP, InGaAsSb, PbSnTe stb.). A fénykibocsátás hullámhosszát a félvezető ún. tiltott sávjának szélessége határozza meg. A ma elterjedten használt félvezető alapanyagok a kb. 400–29000 nm hullámhossz tartomány nem folytonos lefedését teszik lehetővé.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave