Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Lézerionizációs spektroszkópiai méréstechnikák

A lézerionizációs spektroszkópiai méréstechnikák működési elve az ún. optogalvanikus effektusra épül. Régóta ismert fizikai megfigyelés ugyanis, hogy amennyiben atomos gőzöket (pl. egy láng atomforrást) két olyan elektród között helyezünk el, amelyek közé megfelelő nagyságú konstans potenciálkülönbséget kapcsolunk, majd a lángot olyan hullámhosszúságú fénnyel világítjuk meg, amely a vizsgálandó atomok valamely elektronátmenetével rezonáns, az elektródok között mérhető áramerősség jelentős növekedése következik be (kis áramerősség megvilágítás nélkül is mérhető az elektródok között) [72, 73]. A jelenség magyarázata az ionizációfok szelektív növekedésében rejlik. A lángbeli nagy hőmérséklet miatt a kinetikus ütközések gyakoriak, miáltal is a lángalkotó atomok és molekulák egy része mindig ionizált állapotban található. A kiválasztott atomok rezonáns külső fényforrással való gerjesztése elősegíti az ütközések révén történő ionizációt, ami a lángbeli töltéshordozók koncentrációjának emelkedését, végső soron pedig az átfolyó áramerősség növekedését okozza. Az optogalvanikus jelenség lézerfényforrással történő indukálását és a jelenség elemanalitikai célokra való alkalmazhatóságát először Green és mtsai mutatták be 1976-ban [74].

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave