Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


A rezonancia ionizációs spektroszkópia

A rezonancia ionizációs spektroszkópia esetében vákuum mintakamrát alkalmaznak, és a szabad atomokat a minta fűtött szálon való elpárologtatásával, ködkisüléssel, LA-val, ionágyúval stb. állítják elő, a keletkező ionokat pedig leggyakrabban tömegspektrométerrel detektálják. Az ilyen vákuumkörnyezet sok szempontból ideális az ionizációs spektroszkópiai mérésekhez, hiszen: 1. igen nagy érzékenység érhető el (a tapasztalat szerint a megvilágított atomok közel 100%-a ionizálódik); 2. a LEI-méréstechnika atmoszférikus atomforrásaival szemben itt nincs jelen számottevő termikus ionizáció, vagyis a háttérjel igen alacsony; 3. a kis nyomás miatt az atomi spektrumvonalak igen keskenyek, így a lézeres gerjesztés/ionizáció hiperfinom, izotópok megkülönböztetésére is alkalmas felbontással működhet, különösen a szelektív tömegspektrometriás detektálás esetén; 4. a vizsgálható, leginkább szilárd halmazállapotú mintákból kis anyagmennyiség elegendő a méréshez. A rezonancia ionizációs spektroszkópia első, Hurst és mtsai nevéhez fűződő 1977–es kísérletekben [94] mutatott látványos érzékenysége nyomán a RIS/RIMS-méréstechnikát a kutatók egyetlen atom kimutatására is alkalmasnak gondolták.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave