Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Induktív csatolású plazma

A rádiófrekvenciás (20–100 MHz), argon ICP-égő és plazma a laboratóriumi Bunsen-égő és láng megjelenési formájához hasonlítható (1.7. ábra). Az ICP esetében az „égőtest” három koncentrikus kvarccsőből áll, melyekben argongáz áramlik: belső gáz (1), közbenső gáz (2) és külső gáz (3). Ezek szokásos térfogati sebessége, rendre: 1/1/14 dm3 perc. A külső, 18 mm belső átmérőjű kvarccsövet (Fassel-féle típus) 2–3 menetes indukciós tekercs veszi körül mint a rádiófrekvenciás generátor kicsatoló antennája. Az indukciós tekercset a létrehozott mágneses tér erővonalai (H) elliptikusan veszik körül, mely erővonalakra a mágneses tér által indukált elektromos erőtér erővonalai merőlegesek. A plazma beindítása azáltal történik, hogy Tesla-szikrával ionizációt hozunk létre a külső gázban. A szikrakisülés által keltett elektronok és ionok a H erőtérben oszcillálva ütköznek a semleges argonatomokkal, és lavinaszerűen további töltött részecskék keletkeznek. A kialakuló, jelentősen ionizált gázban (plazmában) az elektronok cirkulárisan oszcilláló áramlása révén valósul meg az indukciós hevítés. A két kvarccső közötti szűkületen kiáramló nagysebességű argon (3) hűtő hatása akadályozza meg a külső kvarccső megolvadását. A közbenső argon (2) pedig a plazma „felemelésével” csökkenti a belső kvarccsövek végének melegedését.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave