A homok felhalmozódása szempontjából a vegetáció nélküli, aktív ergeknek van a legnagyobb jelentőségük. Ezek — a tszf. magasságtól függetlenül — mindig medenceszerű alakulatokhoz kötődnek, s a lejtő éles megtöréseinél érnek véget. Csak ott jönnek létre, ahol a hordalékkal teljesen telített légáram lelassul vagy konvergál. A homok lerakódását vagy kifúvódását a regionális szélrendszereknek a domborzattól és az erg lerakódási alakzataitól is függő, helyi módosulásai szabályozzák. Wilson (1973) szerint a ma kötetlenül mozgó futóhomok mennyiségének >90%-a a jobbára a passzátszelek uralma alatt álló, 125 km2-nél nagyobb kiterjedésű ergekhez kötődik. A 6.7 ábra azokat a nagy sivatagi övekhez csatlakozó, inaktív ergeket is feltünteti, amelyeknek az utolsó eljegesedés idején kialakult homokbuckáit a rajtuk megtelepedő növények már megkötötték. Az inaktív ergeknek a maiakénál nagyobb elterjedése azzal függ össze, hogy a glaciálisok idején — a sarki jégsapkák előnyomulásai következtében — a Föld klímaövei és szélrendszerei a meleg-nedves trópusi öv rovására az egyenlítő felé tolódtak el (6.39 ábra). A széljárás pedig valamennyi klímaövben a mainál hevesebb volt. (Ezt bizonyítja a pleisztocén lösznek a mérsékelt szélességeken való nagy elterjedése is: II. kötet, 21.14 ábra). A jégtakarók időnkénti visszahúzódása következtében a jelenleginél is kedvezőbb éghajlat-eloszlású interglaciálisok idején viszont az egyenlítői öv szélesedett ki, s a korábban elsivata-gosodott területek is több csapadékot kaphattak (6.39 ábra). A nagy sivatagok mai formakincse csak az eolikus és folyóvízi-tavi tevékenység uralmának a száraz, ill. a nedvesebb időszakok váltakozása miatti ismétlődésein keresztül érthető meg. A táblahegyek és sziklatornyok szétszabdalódása, a hegylábi törmeléklejtők, a ma száraz folyómedrek és szerírek kialakulása, a nagyméretű medencék feltöltődése aligha tekinthető egyedül a sivatagi mállás és a széltevékenység eredményének. Inkább arról lehet szó, hogy az egymást váltó különböző jellegű üledéktermelő és -szállító rezsimek mindig a saját törvényeik szerint módosították elődeik örökségét.