Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor


Városi zeneélet

Az írástalan, szájhagyományos (azaz népzenei) stádiumból a műzenei, megkomponált és feljegyzett zene irányába tartó egyházi és főúri réteget a feudális rend harmadik eleme, a parasztoké nem követhette: megmaradt a szájhagyománynál. De már az első évezredben jelentkezett egy új réteg, mely a klasszikus feudális rendbe partnerként ékelődve, ösztönösen a társadalmi fejlődés gondolatának hordozója lett: a városi polgárság, mely a nemesség születésjogi igényeivel szemben a maga hivatás- és teljesítménytudatára támaszkodva igyekezett magának önálló és szabad életet biztosítani. Keletkezésüket tekintve különböző típusúak, de célkitűzésük egységes: egyházi és világi patrónustól egyformán függetlenül irányítani a zárt városi társadalom életét. Ez is középkori hierarchiára épült: a munka vagyoni eredménye volt a rétegek megkülönböztetésének alapja. A gazdag kereskedők csoportja biztosította magának a vezetést, köreibe beengedve a szellemi foglalkozásúakat: teológusokat, professzorokat, magisztereket, orvosokat, jogászokat. Másodiknak sorakozott a széles polgári középréteg: lényegében a céhek szerint rendezett kézműveseké, mely gazdasági és hivatási érdekeinek védelmére szervezkedett. A plebejusi alsó réteg az elszegényedett céhen kívüli iparosokból és a „tisztesség nélküli foglalkozásúak”-ból: béresekből, kocsisokból, napszámosokból, vándorzenészekből állt; hozzájuk számított a sírásó, a hóhér, a koldus és az utcanő is. A feudális légkörben felépített társadalmi szervezetben a két első csoport a harmadikat már a középkorban is nyugtalan elemnek tekintette. (A nürnbergi bencés Sigmund Meisterlin szerint „frevler Pöbel”, galád csőcselék.)115

Magyarország zenetörténete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Az ​őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave