Publius Ovidius Naso életét aránylag jól ismerjük, mert megírta költői önéletrajzát (Tristia 4, 10), és az antik szerzők is több fontos adatot őriztek meg életére vonatkozólag, elsősorban az idősebb Seneca. A paelignusok földjén, Sulmóban született (ma Sulmona) Kr. e. 43-ban, Cicero halálának évében. Augustus békéjét már úgy élte meg, mint természetes adottságot. Életkoránál fogva nem tudatosult benne, hogy Augustus hosszú évtizedek harcai után teremtett konszolidált társadalmi keretet a politikai és a társadalmi élet számára. Előkelő lovagrendű családból származott, s a nála egy évvel idősebb testvérével korán Rómába került a legjobb mesterekhez. Retorikát Arellius Fuscusnál és Porcius Latrónál tanult az idősebb Senecával együtt, akinek feljegyzései szerint Porcius Latro olyan hatással volt rá, hogy néhány szentenciáját költészetében is fölhasználta (Seneca, Controversiae 2, [10] 8). Arellius Fuscus előtt tartott perbeszédéből Seneca részleteket idéz, s belőlük nyilvánvalóan kitűnik, hogy már akkor kedvelte a szentenciákat és az ellentéten alapuló kijelentéseket. Törvényszéki próbabeszédeiben ugyanúgy, mint tanácsadó beszédeiben a lélektani meggyőzésben és jellemábrázolásban tűnt ki. Seneca szerint beszéde már akkor szabadversnek tűnt (solutum carmen).