Mivel Germanicus művének csak az első könyve készült el, nem lehet eldönteni, hogy a csillagjóslással kívánt-e a szerző foglalkozni. A kézirati hagyományban a Marcus Manilius neve alatt fennmaradt Astronomica már a csillagjóslást, azaz az asztrológiát is tárgyalja. A hexameterben írt tanító költemény öt könyvből áll. Az 1. könyv az égbolt leírását tartalmazza: a csillagképek, az állatöv, a Tejút, a bolygók és üstökösök ismertetését. A 2. könyv az állatöv jegyeit vizsgálja, azt, hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen istenekkel állnak kapcsolatban. Minden jegyet tizenkét részre oszt fel, majd a loca (a házak) témakörét ismerteti. A 3. könyv a tizenkét sorsot (sortes, athla), majd a horoszkóp felállításának szabályait fejti ki. A 4. könyvben az állatégöv jegyeinek hatását kutatja az emberi életre, majd minden állatégövi jegyet három decanusra oszt fel, ezután ismerteti a fokokra vonatkozó tanítást. Az 5. könyv az állatövön kívüli csillagképeket vázolja fel, s hatásukat az ember életére. A fennmaradt könyvekben nem tárgyalja a csillagképek lenyugvását, pedig jelezte, hogy e témát is érinteni fogja (5, 28), továbbá a bolygókat is csak röviden ismerteti, ezért fel lehet tételezni, hogy a mű befejezetlen. Manilius több helyen mintául veszi Lucretius tanító költeményét, s ha ez így van, feltételezhető, hogy eredetileg 6 könyvre tervezte munkáját, de valamiért nem tudta befejezni.