Teljes neve – Tiberius Catius Asconius Silius Italicus – egy Aphrodisiasban talált feliraton szerepel. Születésének pontos helyét és idejét nem tudjuk, bár életére vonatkozóan több forrásunk van: Plinius 3, 7 levele és Martialis több epigrammája (7, 63; 8, 66; 9, 86). Valamikor 23 és 35 között született, s északitáliai származásának éppen úgy vannak szószólói, mint campaniai eredetének. Plinius leveléből egyértelmű, hogy Nero alatt kezdődött karrierje, s foltot ejtett hírnevén az, hogy császári informátornak tartották. Mindenesetre Nero alatt 68-ban megkapta a consulságot, majd Vitelliushoz került közel (vö. Tacitus, Historiae 3, 65). Befolyását Vespasianus alatt is megtartotta: Asia proconsulja lett, feltehetőleg 77-ben. Nagy tekintélye és vagyona lehetővé tette számára, hogy ezután visszavonuljon Campaniába, s életét műkincsekkel teli villáiban az irodalom ápolásával s Punica című eposzának írásával töltse. Cicerót és Vergiliust nagyon tisztelte: megvásárolta Cicero egyik egykori villáját, s azt a birtokot, amelyen Vergilius sírja volt, s azt vallásos tisztelettel gondozta (Martialis, 11, 48). Cornutus neki ajánlotta Vergiliusról írt művét, Epiktétos pedig jelentős filozófusnak tartotta (Dissertationes 3, 8, 7). 101-ben gyógyíthatatlan betegség támadta meg, s igazi sztoikusra jellemző módon böjtöléssel vetett véget életének.