Thascius Caecilius Cyprianus 200 körül született előkelő és gazdag családból, valószínűleg Karthágóban. A Thascius csúfnevet nevet később aggatták rá pogány ellenfelei, a szó talán a coprianus (szennyes) pun megfelelője. Életének nagyobbik feléről, amit mint pogány rétor élt le, nem sokat tudunk. Már érett férfikorban tért a keresztény hitre, hamarosan pappá szentelték, majd a nép követelésére 248–249 táján Karthágó püspökévé választották. Életének keresztény szakaszát már jól ismerjük, hiszen sok dokumentum maradt fenn róla: egy Vita, amelyet volt diakónusa, Pontius írt, Hieronymus De viris illustribusának 67. fejezete, mártíromságának leírása az Acta proconsulariában stb. Megtérését jó barátjának, egy Caecilius nevű papnak köszönhette, aki megismertette a keresztény tanítással meg a Szentírással, amelynek hatására már megkeresztelkedése előtt önmegtartoztató életet kezdett élni, sőt, vagyona egy részét is szétosztotta a szegények között. 248–249 körül egy Quirinus nevű férfi felkérte, hogy a Szentírásból gyűjtse össze azokat az idézeteket, amelyek a keresztény tanítás igazát bizonyítják. Így keletkezett a Testimoniorum libri III. (Tanúságok) c. munkája, amelynek megírása elősegítette, hogy alaposan elmélyedjen a Szentírás tanulmányozásában, s így teológiailag is felkészüljön püspöki hivatására. Karthágó püspöke nagy tekintélynek örvendett egész Afrikában: Numidia és Mauretania egyházai egyaránt az ő fennhatósága alá tartoztak.