Szigetvár — Pellérd — Pécs — Szilágy — Lovászhetény — Erdősmecske — Ófalu — Bátaapáti — Alsónána települések vonalában 2–4 km szélességben húzódik a Mecsekalja tektonikus öv, amely magába foglalja az Ófalui formáció képződményeit. A szerkezeti öv kialakulása az alsókarbonba tehető, a variszkuszi orogenezis breton vagy szudétai szakaszába. Az enyhén íves lefutású öv 60–80°-kal dől É-ÉNy-i irányba. A tektonikus öv nagy részét kitöltő Ófalui formáció képződményei a lehatároló törésvonalak térbeli helyzetéhez igazodnak. Az öv déli oldalát a kristályos alaphegység keskeny (maximum 100 m széles) kataklázitos sávja alkotja; ez a felszínen és a mélyfúrásokban jól követhető. Az északi határtörést gyakran elfedik a fiatalabb kéregmozgások hatására rátolódott perm-mezozóos és harmadidőszaki képződmények. Az Ófalui formáció eredeti kőzetanyaga az egyetlen ciklust képviselő szilur-devon rétegösszlet pszammitos, pelites, kovás üledékei, vulkáni és vulkanoszediment képződmények, valamint mészkő. A variszkuszi orogenezis kezdeti fázisaiban (breton, szudétai) a gránitosodás termikus tengelyvonalában transzkurrens kéregmozgás hatására a gránitvonulat két része horizontálisan ellentétes irányba tolódott, közbeékelve a fedőt alkotó szilur-devon rétegösszlet egy részét. A törési zónán belül erőteljes nyírás, K- és hidrotermás metaszomatózis, valamint szelektív diaftorézis hatására létrejött az Ófalui formáció sajátos kőzetanyaga. A tektonikus öv szilur előtti és devon utáni képződményeit nem soroljuk az Ófalui formációba.