Roger Penrose

Az idő ciklusai

Az univerzum radikálisan új szemlélete


Az entrópia mint állapotszám

Természetszerűleg adódik a kérdés, hogy vajon a fizikusok második törvényben megjelenő entrópiafogalma miként számszerűsíti azt a „véletlenszerűséget”, melynek növekedése olyannyira valószínű, hogy az önmagától összeálló tojás képét könnyedén elhessegethetjük? Annak érdekében, hogy némiképp konkrétabban foglalkozhassunk az entrópia fogalmával, és így pontosabban leírhassuk, mit is mond ki a második törvény, érdemes az összetörő tojásnál fizikai értelemben egyszerűbb példához folyamodnunk. A második törvényből következik például az is, hogyha egy edénybe piros, majd kék festéket öntünk, és alaposan megkeverjük az elegyet, rövid idő múlva megszűnnek a jól elkülöníthető kék és piros részek, végül pedig homogén, lila színű festékhez jutunk. Úgy fest, hogy semmilyen további keveréssel nem érhető el, hogy ismét kék és piros részekhez jussunk, akármennyire is megfordíthatók időben a folyadék mozgásának alapjául szolgáló mikroszkopikus fizikai folyamatok. Sőt, a lila szín magától is előáll végül, mindenféle keverés nélkül, különösképpen, ha egy kissé megmelegítjük a festékes bödönt. Mindazonáltal, a keveréssel gyorsabban célt érünk. Ha az entrópia szempontjából közelítjük meg a helyzetet, azt mondhatjuk, hogy az kiindulási állapot – melyben különváltak a piros és a kék részek – entrópiája viszonylag alacsony, míg a homogén lila végállapoté jóval magasabb. Ez az egész kevergetés pedig nemcsak, hogy tökéletesen összhangban van a második törvénnyel, de némiképp érezteti is, hogy miről is van szó.

Az idő ciklusai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 035 9

Az univerzum egyik legnagyobb rejtélye, hogy honnan is származik - ezzel a mondattal kezdi korszakalkotó könyvét Roger Penrose, korunk egyik legismertebb matematikai fizikusa, aki művében a kozmológia teljesen új perspektíváját vázolja fel, meglepő választ adva arra a kérdésre, hogy mi volt a Nagy Bumm előtt.

Penrose azonban nem csupán a világegyetem keletkezését helyezi újszerű megvilágításba, hanem azt is felvázolja, miként válik majd gyorsulva táguló univerzumunk - egyszer bizonyára bekövetkező - végzete egy új univerzum „nagy bummjává". Elméletét a termodinamika második törvényének és a téridő fényidő-geometriájának alapos vizsgálatára alapozza, elénk tárva az univerzum folyamatos változásának részleteit. Magyarázatai meggyőzőek, ugyanakkor a laikusok számára is érthetők; az Oxfordi Egyetem professzora ügyelt arra, hogy a bonyolult matematikai levezetéseket a függelékbe száműzze, így a szakmabeliek ugyanolyan értékes információkat kaphatnak, mint azok az olvasók, akik egyszerűen csak szeretnék megérteni világunk keletkezésének titkait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/penrose-az-ido-ciklusai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave