Az új relativisztikus módszerek első alkalmazásaként tesztszámításokat végeztünk a IV. főcsoport elemeinek monoxidjaira, azaz a CO, SiO, GeO, SnO és PbO molekulákra, amelyeket már korábban is tanulmányoztak relativisztikus módszerekkel [535], [536], [537], [538], [539]. A relativisztikus hatások és az elektronkorreláció együttes figyelembevételét vizsgáltuk különböző tulajdonságok – teljes energiák, egyensúlyi geometriák és harmonikus rezgési frekvenciák – esetén. Mivel az alacsonyabb rendű korrelációs módszerek viselkedését már korábban is tesztelték relativisztikus számításokban [540], [541], [542], a magasabb rendű, háromszoros és négyszeres gerjesztéseket alkalmazó közelítéseket tanulmányoztuk. A magasrendű korreláció figyelembevétele elengedhetetlennek bizonyult a könnyebb elemekből álló rendszerekre végzett nagy pontosságú számításokban [543], [347], [12], [17], [18], [544], [372]. Azért, hogy az ilyen számításokat nehezebb molekulákra is kiterjeszthessük, nagyon fontos a relativitás figyelembevétele, és ehhez ismernünk kell a magasrendű korrelációs és a relativisztikus hatások együttes viselkedését. Mivel a nagy pontosságú számításokban az egyes járulékokat, azaz a CCSD(T)-CCSD, CCSDT-CCSD(T), CCSDT(Q)-CCSDT és CCSDTQ-CCSDT(Q) különbségeket külön kezelik és a lehető legnagyobb bázisban számolják, mi is ezeket a járulékokat tanulmányoztuk. Ezeket rendre a (T), T, (Q) és Q járulékoknak fogjuk nevezni. Észleléseinket a teljes energiák példáján mutatjuk be.