A XVI. századi magyar dallamok jelentékeny részének meghatározásához a hozzájuk kapcsolódó szövegek, közelebbről azoknak egykorú és néha változatlanul tovább futó, néha szétágazó, de egy bizonyos típussal továbbra is kapcsolatban maradó nótajelzései szolgáltatják a többnyire biztos vagy legalábbis igen valószínű alapot. Ennek következtében a szövegek jegyzeteiben benne van úgyszólván a század teljes énekköltészeti anyaga. Természetesen ezt a hatalmas anyagot nem volt lehetséges a maga egészében közreadni, egyrészt mert kiadványunknak nem ez a célja, és benne minden XVI. századi versszöveg közlésére helyet sem lehetett volna szorítani, másrészt mert az anyagnak jelentékeny része hozzáférhető a RMKT köteteiben, az egykorú énekeskönyv-kiadásokban, Balassi Bálint műveinek legújabb kritikai kiadásában és más helyeken. A XVI. századi magyar énekköltés teljes megismerésének és megismertetésének legkomolyabb hiányát abban látjuk, hogy a RMKT nyolcadik kötetével félbeszakadt publikáció folytatására legalább a históriás énekköltés kiadatlan darabjainak és Bogáti Fazekas Miklós zsoltárainak kiadásával nem történt kezdeményezés. Stílusban feltétlenül idetartoznék még a XVII. század elejének epikus és lírai énekein kívül a XVII. század eleji unitárius énekeskönyvek másutt nem szereplő, zömében XVI. századi eredetű anyaga, a szombatos kódexek korábbi énekei, valamint Thordai János zsoltárai is. Ezeknek, kivált az unitárius és szombatos énekeknek a nótajelzései különösen tanulságosak egyes dallamok népszerűsége és kapcsolatai tekintetében, annál is inkább, mert verselésük jó, és a szövegek túlnyomórészt magyar versformákban készültek.