Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Zöngésségi hasonulás

A magyarban nem állhat egymás mellett két, zöngésség tekintetében egymástól eltérő zörejhang. A szó eleji mássalhangzó-kapcsolatok közül azok, amelyeknek egyik tagja sem zengőhang, mindig teljes egészükben zöngétlenek: sport, stop, skála, szpáhi, sztár, sztyeppe, szkíta; többnyire még a szabálytalanok is: pszeudo, xilofon, szfinx. Egyetlen kivételcsoport van, s ez a későbbiekben még fontosnak fog bizonyulni: a tviszt, kvarc típusú szavakban zöngétlen zárhang + zöngés réshang kapcsolat található, ahol azonban az érintett zöngés réshang mindig a /v/. A morfémán belüli (intervokalikus és morfémavégi) zörejhangkapcsolatok vagy végig zöngétlenek (pitypang, puszpáng, ráspoly; szeptember, bukta, kaftán, asztal, este; kesztyű, ostya; sapka, patkó, butykos, dafke, deszka, táska, kocka, bocskor; klopfol, pakfon, aszfalt, násfa; kapszula, taxi; tepsi, taksál; nátha; kapca, vakcina; kapcsol; illetve kopt, akt, szaft, liszt, test, jacht; maszk, barack; copf; gipsz, fix; taps, voks; sőt még az olyan rendhagyó felépítésű helységnevekben is, mint Apc, Detk, Batyk, Recsk, Szakcs, Paks stb.) vagy végig zöngések (labda, Magda, bovden, gazdag, rozsda; rögbi, azbeszt; izgul, pezsgő; udvar, fegyver, özvegy; kobzos, madzag, vegzál; habzsol; illetve smaragd, kezd, pünkösd [žd], kedv, edz). Azok a jövevényszavak, amelyek eredetileg eltérő zöngésségű zörejhangkapcsolatot tartalmaztak, automatikusan igazodnak ehhez a mintához: futball [db], Macbeth [gb], matchbox [ǰb], anekdota [gd], afgán [vg]; abszolút [ps], obstruens [pš], abcúg [pts], abház [ph], Buddha [th], joghurt [kh], és így tovább. Figyeljük meg, hogy ismét a /v/-re végződő kapcsolatok azok, amelyek minderről nem vesznek tudomást: pitvar, akvárium, köszvény, ösvény.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave