Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A szótagsúly

A természetes nyelvekben számos olyan fonológiai folyamatot ismerünk, melyek a szótag „súlyára” érzékenyek. Általánosan elfogadott nézet, hogy a szótag súlya a rím komplexitásától függ, azaz attól, hogy a rím és/vagy a mag elágazik-e vagy sem. A szótag súlyát használó nyelvek általában két fokozatot, „nehéz”, illetve „könnyű” szótagot különböztetnek meg. A szótagok súlyát morában (µ) mérjük: a könnyű szótag egymorás, a nehéz pedig kétmorás (itt eltekintünk a hárommorás szótag lehetőségétől). A különböző szótagösszetevők különböző mértékben járulnak hozzá a szótag súlyához. Már utaltunk arra, hogy a szótagkezdet nem játszik szerepet, nem jár morával. A rím komplexitását különböző nyelvek (kicsit) különbözően számolhatják, de általában az a helyzet, hogy minden, a mag által uralt X egy morát ér (azaz a rövid magánhangzók egymorások, a hosszúk pedig kétmorások), és rövid magánhangzók után a betöltött kóda is egy morát jelent. (Van olyan szótagelmélet (a moraelmélet), mely ezt a morás számítást beépíti a szótagszerkezetbe: ebben a σ csomópont közvetlenül µ-ket és nem az általunk használt szótagösszetevőket uralja.) A fenti számítás szerint tehát a rövid magánhangzós nyílt szótagok könnyűek, a többi szótagtípus pedig nehéz.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave