Látnunk kell, hogy a polimorfemikus kapcsolatok az elemzés szempontjából nem lényegesek, pontosabban nem mondanak semmit a szótagok peremei között érvényesülő fonotaktikai törvényszerűségekről. Nem fonotaktikai okai vannak annak, hogy milyen fonémák kerülnek egymás mellé, amikor morfémákat egymáshoz kapcsolunk. Ez könnyen belátható például az összetett szavak és igekötők esetében. Ha a zárhang + zárhang kapcsolatokat megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy intervokális /kp/ van (kerékpár), de /kty/ nincs. Mivel azonban a /kp/ kizárólag morfémahatár által elválasztva fordul elő, ez a különbség fonotaktikai szempontból lényegtelen, hiszen teljesen véletlen, azaz nem fonológiai oka van annak, hogy /k/-ra végződő morféma és /p/-vel kezdődő morféma összetétele előfordul, de /k/-ra végződő morféma és /ty/-vel kezdődő morféma összetétele nem. És fordítva: bármikor kitalálhatunk egy olyan összetételt, amely tartalmazza az utóbbi kapcsolatot (pl. semmi fonológiai akadálya, hogy egy – még felfedezetlen –, csak mákkal táplálkozó egzotikus tyúkfajtát (felfedezése után) máktyúk-nak nevezzünk) – nincs olyan fonotaktikai törvényszerűség, amely ezt tiltaná: a magyarban, úgy tűnik, morfológiai határon át intervokalikus mássalhangzókapcsolat két tagja egyszerűen nem kerül fonotaktikai viszonyba egymással. Ugyanez a -CV kezdetű toldalékokra is igaz. A tő vége és e toldalékok kezdete között nincs fonotaktikai interakció: olyan kapcsolatokat is szabadon lehet létrehozni ily módon, melyek egyébként nem fordulnak elő (rúzsról). A magányos mássalhangzóból álló toldalékok (l. 4.2.2.) és a -CCV kezdetű toldalékok (l. később) nem így viselkednek. A fenti érvelésnek ellentmondani látszanak a hasonulások, de egyrészt a hasonulásoknak a magyarban nincs közük a szótagszerkezethez (pl. általában olyan határokon keresztül is működnek, melyek a szótagolási tartomány határai, l. 4.2.2.), másrészt nem tartjuk őket olyan par excellence fonotaktikailag kondicionált folyamatoknak, mint pl. a betoldást vagy a magánhangzótörlést (hiszen nem a szótagszerkezet igazítására irányulnak). Összegezve az elmondottakat, a táblázatban a *-gal jelölt kapcsolatok éppen olyanok, mint a hiányok (üresen is hagyhattuk volna a mezőt) – lehetnek természetesen véletlen és szisztematikus hiányok is. A táblázatban előforduló, legnagyobb eséllyel „igazi” kapcsolatok azok, melyeket számmal vagy +-szal jelöltünk. A szótagfűzési szabályoknak ezeket kell meghatározniuk.