Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Hangsúlytalanság: „spontán csüggés” és „irtás”

A legtöbb szó képes hangsúlyosan megjelenni, mégis bizonyos helyzetekben hangsúlytalan, azaz hozzásimul a mellette álló szóhoz. Ha az utána állóhoz simul, akkor proklitikusnak nevezzük; ha az előtte állóhoz, akkor enklitikusnak („csüggőnek”). E hangsúlytalanságnak több oka lehet; a legfontosabbakat irtásnak, ill. csüggésnek hívjuk. Tekintsük a következő példákat:
(5)
a.
ˈTegnap ˈElőddel ˈveszekedett a ˈmatektanár.
 
b.
ˈTegnapElőddel veszekedett a matektanár>.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave