Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A magyar prozodémák taxonomikus listája

Foglaljuk most össze azokat a jeleket, amelyeket a magyar intonáció lejegyzésére bevezettünk. Az összefoglalás egyúttal a magyar prozodémaállomány leltárjegyzéke. (Az x a szótag írott alakját jelképezi.)
(i)
Dallam- és hangsúlyprozodémák:
 
 
az „eső jellegű” (eső, félig eső, illetve eső-emelkedő) karakterdallamok és az őket indító főhangsúlyos szótagok egyesített jelei
 
a „lebegő jellegű” (emelkedő, magas szinttartó, illetve ereszkedő és második típusú ereszkedő) karakterdallamok és az őket indító főhangsúlyos szótagok egyesített jelei
 
a „lebegő-eső jellegű” (emelkedő-eső, szinttartó-eső, illetve ereszkedő-eső) karakterdallamok és az őket indító főhangsúlyos szótagok egyesített jelei
 
a stilizált karakterdallam és az azt indító főhangsúlyos szótag egyesített jele
 
a függelékdallam kezdete
 
az elődallam kezdete
 
mellékhangsúlyos szótag
 
NINCS JEL (x előtt)
hangsúlytalan szótag
(ii)
Szünetprozodémák:
 
 
szünet
 
NINCS JEL (két x között)
nincs szünet
(iii)
Gátprozodémák:
(Csak eső karakterdallam előtt, vagy két azonos karakterdallam között jelölendők.)
 
 
↑ (két azonos karakter, illetve „eső jellegű” és eső karakter között)
a ↑ utáni dallam magasabb csúcsmagasságú, mint az előtte álló (nagygát)
 
˭ (két azonos karakter, illetve „eső jellegű” és eső karakter között)
a ˭ utáni dallam ugyanolyan csúcsmagasságú, mint az előtte álló (kisgát)
 
↑ (nem „eső jellegű” és eső karakter között)
a ↑ utáni eső dallam nem sodródott le, azaz csúcsmagassága olyan, mintha mondat elején volna (nagygát)
 
NINCS JEL
a gátjel nélküli dallam lesodródott

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave