Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Bevezetés

A jelen fejezet célja azoknak a fonológiai folyamatoknak a bemutatása, amelyek elsősorban a nem-gondozott beszéd tartományában fellelhető megnyilatkozásokban érvényesülnek. Kötetünk eddigi fejezetei a műveit beszélt nyelv fonológiáját írták le. A variánsok közül a „köznyelvit”, a „valóban használatosat”, a „műveit emberek semleges kiejtésében előfordulót” tekintették normálisnak. A fenti megfogalmazásból legalább két fontos következtetés adódik. Az egyik az, hogy vizsgálódásainkból kizártuk az irodalmi, színpadi, rádióbemondói stb. ejtésformákat, tehát mintegy „felfelé” korlátoztuk a vizsgálandó anyagot. A korlátozással a leírás automatikusan elválik a nyelvművelés területétől, mivel az egyedül „helyes” ejtés a fonológiában nem releváns kategória. A másik fontos következtetés az, hogy a „semleges kiejtés” (ha egyáltalán van ilyen) nem engedi meg, hogy bepillantsunk a spontán, köznapi beszédbe, amelyet elsősorban a variancia jellemez. Más szóval: az eddigi fejezetekben „lefelé” is korlátoztuk az anyagot, a generatív fonológia terminusával élve a kötelező szabályokban megragadható invarianciát kutattuk, és a beszélők, a nyelv használóinak szabad választására bízott varianciáról csak addig szóltunk, amíg az valamilyen módon közel volt az ún. gondozott beszéd tartományához. Az ilyen stilisztikai variációról a nem-kötelező (= fakultatív) szabályok adnak számot. Az 1–6. fejezetek tehát elsősorban a gondozott beszéd fonológiájával foglalkoztak, ennek megfelelően nem tárgyalták azokat a jelenségeket, amelyekkel ugyan tele van a köznyelv, de mindenképpen kibújnak a gondozott beszéd tartományából.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave