Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Simító és erősítő folyamatok fonetikai vetülete

Akár jólformált a hangsor, akár nem, a hangképző apparátusban mutatkozó alak-, méret- és müködésbeli aszimmetriák miatt a hangsorok elemei között szükségképpen kölcsönös függőségek alakulnak ki (koartikuláció), a kapcsolódó beszédhangok tehát alkalmazkodnak egymáshoz (akkomodáció). A folyamat az artikuláció síkján azt jelenti, hogy a hangsor elemeinek a képzéséhez szükséges mozzanatok közelednek egymáshoz. Akusztikailag abban jut kifejezésre, hogy a kapcsolódó beszédhangok fizikai paraméterei (intenzitás, időtartam, frekvencia) igyekeznek a szomszédos hangokra külön-külön jellemző értékek helyett ezek közötti értékeket felvenni. A legszorosabb függőség a két hang egymáshoz legközelebb eső szakaszában, a hangátmenetben mutatkozik meg, de a képzés középső fázisában, az ún. tiszta fázisban is történhetnek módosulások. Mégpedig annál inkább, minél nagyobb a képzési-akusztikai különbség a szomszédos beszédhangok között. Az alkalmazkodás észlelése szoros összefüggésben van a koartikuláció mértékével, illetőleg a hallás sajátszerűségeivel. Végső soron a percepció folyamatában dől el, hogy egy bizonyos artikulációs konfiguráció által létrehozott eltérés az akusztikai jelben észlelhető-e, tehát lehet-e nyelvi relevanciája. Vannak olyan módosulások, amelyeket csekély intenzitásuk vagy egyéb mozzanataik kis mértéke miatt nem észlelünk és vannak olyanok, amelyekben a szomszédos hangok valamelyike a hallásérzetben hasonlóvá válik a másikhoz egy, több vagy az összes jellemzőjét tekintve. Vannak továbbá mássalhangzók, amelyeknek a felismerését nem is maguknak e mássalhangzóknak a sajátosságai garantálják, hanem a kapcsolódó magánhangzók, illetőleg az ezekhez való átmenet minősége. Az alkalmazkodás mértéke az apró igazodástól a jól észlelhető hangkivetésig és hangbetoldásig terjed. A simító és erősítő folyamatok közös jellemzője az, hogy egymással különféle kombinációkban is felléphetnek, ezáltal egy szegmentumsorozatnak több ejtési változata lehetséges. Hogy hány változat létezik és mikor melyik változat hangzik el, azaz milyen a változatok közötti „munkamegosztás”, az számos, a közvetlen fonetikai motiváción túlmutató tényező függvénye. Kedvez az alkalmazkodások megvalósulásának az előfordulási gyakoriság és a beszédtempó növekedése. Az első tényező motivációja percepciós, a másodiké artikulációs. A magas előfordulási gyakoriság ugyanis kedvezőtlenebb akusztikai végeredmény esetén is biztosítja a hasonult hangokat tartalmazó szóalak felismerését; gyors beszédben pedig a szűkre szabott ejtési időtartam miatt fiziológiai szükségszerűség a képzőmozzanatok közötti távolság és számbeli különbség csökkentése.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave