Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


Írói sors a „közmegegyezés” elve ellenében

E normák nemzeti közfelfogást és közízlést kifejező, egyszersmind szabályozó-fékező szerepére jellemző példa az ifjú Toldy Ferenc esete, vesszőfutása pályakezdésének idején. Német ajkú budaipolgár gyermeke lévén, pályatársai közt a fiatal, első műveivel alig 17–18 esztendős korában fellépő Toldyt kötötte a legkevesebb előítélet, irodalmi és egyéb konvenció. Szelleme szabad tájékozódását nagy német nyelvismerete, a német romantika kortársi alkotásaiban való elmélyülése is elősegítette. Mindehhez az ifjúkor örök lázadása is hozzájárult akkor, amikor már első fellépése előtt, 1822. október 28-i levelében oda nyilatkozott legközelebbi barátjának, Bajzának, hogy műveiben fittyet fog hányni a publikumnak („… úgy merek a publikummal … beszélni, mint a bíró a vétkessel”), majd ezt megpróbálta a gyakorlatban is megvalósítani.171

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave