Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


A Nemzeti hagyományok

Mindez azonban egyelőre csupán akkord a távoli jövő zenéjéből. Ekkor még utópia lenne egy széles körű hatásra számító olyan irodalmi-művelődéspolitikai program, amely ugyanakkor nem számol kellőképp a nemesség meghatározó társadalmi jelentőségével. Hiszen láthattuk: Ungvárnémeti Tóth Lászlótól és Kultsár Istvántól Fáy Andrásig és Töltényi Szaniszlóig kivétel nélkül minden gondolkodónk a teremtő eredetiség és a nemzeti karakter, az egységbe ölelő nemzeti családélet és a „közköltészet” irodalmát követeli, — irodalmat, mely nemzetté legyen hivatott összeforrasztani, harmonizálni nemességet és népet egyaránt. 1817 és 1825 között fokról fokra, ízületről ízületre alapozódik meg, épül ki ez az irodalomeszmény, melyben ekkor a kor minden jelentős hazai írója és teoretikusa egyetért. Az egymás mellett szervetlenül feltűnő gondolatelemekből átfogó és mélyen organikus, a társadalmi-történelmi valóság fejlődésfolyamataitól elvonatkoztatott koncepciót Kölcsey Ferenc alkotott 1826-ban, — létrehozva ezáltal irodalmunk elvi alapvetését, mintáját és nemzeti programját.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave