Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


A költészet teremtő és kifejező funkciójának előretörése Szemere Pál irodalomkritikai felfogásában

Szerves és koherens gondolati építménnyé nőtt az 1810-es—20-as évek folyamán Kölcsey irodalomelméleti műve. Bár nem alkotott rendszert, de a reformkor évtizedeiben az ő koncepciója volt a legátfogóbb és legelmélyültebb. Létrejöttének összetevői közt azonban nemcsak az ő ismert képességeit és a társadalmi-irodalmi feltételek sürgető parancsát kell figyelembe vennünk. Célszerű méltányolnunk a „közvetítő” érdemét is: Szemere Pálét, a vele oly sok tekintetben rokon jóbarátét, akinek gondolati ösztönzései gyakran siettették Kölcsey teoretikus munkáinak megszületését. Egyrészt azzal, hogy tanulmányai számára Szemere korlátlanul rendelkezésre bocsátotta nagy jelentőségű elméleti-kritikai folyóiratának, az Élet és Literatúrának hasábjait, másrészt évtizedek vitái során elvi iniciatívákat kölcsönzött barátjának, felhívta figyelmét — korában szinte páratlan esztétikai műveltséggel és érzékenységgel rendelkezett! — az új elméleti eredményekre. Nem utolsósorban pedig saját kritikusi működésével hol előkészítette, hol vitatható nézeteivel „kiprovokálta”, hol pedig nyomatékosította Kölcsey elméletírói megszólalását.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave