A sztereotípiafrásznak van tartós hatása is az iskolai teljesítményre: megakadályozza, hogy az illető azonosuljon az iskolával, vagy lerombolja az azonosulást, legalábbis azokon a területeken, ahol érvényesül. Ha az azonosulás megszakítása az iskolával s az ennek következtében előálló gyenge iskolai teljesítmény a társadalom képességstigmatizáló sztereotípiáira adott reakció, akkor arra kell számítanunk, hogy a stigmatizáció gyenge iskolai teljesítménnyel társul bárhol a világban. Ogbu (1986) egy érdekes tényről számol be: a világ iparosodott és nem iparosodott nemzeteiben egyaránt megfigyelhető a kasztszerű kisebbségek esetében ugyanaz a kb. 15 pontnyi IQ-hátrány a nem stigmatizáltakhoz képest, mint ami a fekete és fehér amerikaiak között tapasztalható. A kasztszerű kisebbségek: a maorik Új-Zélandon, a barakuk Japánban, a haridzsák Indiában, a keleti zsidók Izraelben és a nyugat-indiaiak Nagy-Britanniában. Ezek a csoportok ugyanúgy szenvednek a gyengébb iskolai teljesítménytől, a kimaradás magasabb arányától és ehhez kapcsolódó magatartásbeli problémáktól. Ez a szakadék akkor is megvan, ha a stigmatizált és a nem stigmatizált csoport azonos etnikumhoz tartozik, mint például a japán barakuk esetében. Ezekben a csoportokban az a közös, hogy kasztszerű státusuk van, a társadalmuk a szellemi képességeiket stigmatizáló sztereotípiákat tart fenn velük kapcsolatban, ami elveti a magját annak, hogy ne azonosuljanak az iskolával.