Tóth József

Világföldrajz


Származása

Mai felfogásunk szerint a földi víz alapvetően endogén eredetű, az égitest belsejéből származik. Felszíni és felszín feletti megjelenése a kigázosodás (exippáció) folyamatának része. Ez a jelenség a Naprendszer égitesteinek történetében többékevésbé mindenütt végbement, sőt valamilyen mértékben ma is folyik. Az égitestek belsejéből kiszabaduló illó anyagok természetszerűleg tükrözik magának az égitestnek az anyagi összetételét. Bolygónk kialakulása a Naprendszernek abban az övében történt, ahol az összeálló égitestek a szoláris köd Naptól kifelé csökkenő sűrűségű anyagából mind (nehéz)fémeket, mind könnyen illó anyagokat (így vizet is) örökölhettek, és ez utóbbiakból viszonylag nagy össztömeg esetén hosszú időn át sokat meg is őrizhettek (egyebek közt a nagy szökési sebesség miatt). A kigázosodás legintenzívebb előidézője a kezdeti időkben a becsapódások (impakciók) révén gerjesztett, tehát extraterresztrikus eredetű anyagfeláramlás volt, majd annak szerepét – csökkent mértékben – átvette az endogén eredetű vulkanizmus (a vulkáni gázokban ma is a vízgőz van túlsúlyban – mintegy 80%). A gázkiáramlás során felhalmozódó légkörnek a víz jelentős összetevője volt, de főleg a „szerencsés” naptávolságból adódó kedvező napállandó (egységnyi felületre érkező napenergia) miatt az alkalmas hőmérsékleti értékek következtében a légköri víz egy része kicsapódhatott. A fejlődő légkör általános sűrűsége lehetővé tette, hogy a kicsapódott víz a felszínen tartósan cseppfolyós állapotban maradhasson, de jéggé is fagyhatott, vagy elpárologva a légkörbe is visszakerülhetett. Így a víz a felszín, a légkör, sőt (beszivárgás révén) a szilárd kéreg között folyamatosan „közlekedhetett”. Az így kialakult hidroszféra létét eleinte komoly mértékben veszélyeztette a Nap földfelszínig lehatoló, vízbontó (fotodisszociáló) ultraibolya sugárzása. Szerencsére a vízbontás (valamint a kialakuló élővilág fotoszintézise) révén keletkező oxigén egy idő után létrehozta a légkör ózongazdag, a felszín felé tartó ultraibolya sugárzást megszűrő rétegét, és így az alsó légkör és a felszín vize „megmenekült”. A víz léte a Földön tehát stabilizálódott, sőt nagyjából mennyisége is állandósult. A földrajzi burok (a litoszféra, a hidroszféra, az atmoszféra felszín közeli, élettel átszőtt tere) vízkészletét ma lényegében állandónak tekintjük, mert a vulkanizmus lényegében pótolja a felső légkör elszökő vagy elbomló vizét.

Világföldrajz

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 059 839 2

A földrajz jóval több a hegyek-völgyek-folyók puszta ismertetésénél; ez a komplex tudomány azt is bemutatja, kik laknak e területeken, hogyan és miből élnek, s létük milyen gazdasági-kulturális hatással van azokra, akik a világ más részein élik mindennapjaikat. A Világföldrajz teljes, átfogó képet ad bolygónkról, s a földrajz legfontosabb tudományágainak révén (geográfia, népességföldrajz, etnikai, gazdasági és vallásföldrajz stb.) érthetően, mégis tudományos igénnyel mutatja be az olvasónak, milyen logikusan működő egység is a minket körülvevő világ.

A könyv mintegy harminc magyar földrajztudós tanulmányait tartalmazza, akik valamennyien a szakma nemzetközileg is elismert képviselői. Az Akadémiai kézikönyvek sorozatban megjelent kötet ezért értékes, könnyen feldolgozható és mindenre kiterjedő információforrás a gimnáziumtól a diplomáig - sőt még azon is túl bárki számára, akit érdekel a földrajztudomány. Sorozatunkban hamarosan újra várható egy földrajzi vonatkozású mű, hiszen jövőre jelenik meg a Kárpát-medence földrajza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/toth-vilagfoldrajz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave