Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A szóalak előállítása a birtokos szerkezetben

A birtokos thematikus viszonyban állhat az N-fejjel, legalább azokban az esetekben, amikor N egy esemény jelentésű, ezért eseményszerű argumentumszerkezettel (l. a 6. fejezetet) rendelkező elem (pl. megölés). A birtokost kifejező kategória ilyenkor thematikus szerepét az NP-n belül (minden bizonnyal annak specifikálójában) kapja, vagyis ezen a helyen kell generálni. Innen el kell jutnia a Poss-fej specifikálójába, hiszen itt kapja meg birtokosi jogosítását, ami azt jelenti, hogy itt adódik hozzá eredeti szerepéhez (mint pl. ágens, páciens) a birtokosi funkció. Ha a birtokos kifejezés valóban csak birtoklási viszonyban áll a főnévi szerkezet által jelölt entitással (tipikusan, amikor a birtokos nem szemantikai argumentuma az N-fejnek, például mert az N-fej egyáltalán nem rendelkezik argumentumszerkezettel, pl. asztal), akkor eleve a Poss-projekció specifikáló pozíciójában kerül be a szerkezetbe. Alternatívaként úgy is felfoghatjuk, hogy a birtokost mindig a Poss-kategória specifikálójában illesztjük be a szerkezetbe, és ha thematikusan N-hez is viszony fűzi, ez a viszony azáltal jut érvényre, hogy N és Poss morfoszintaktikailag összeolvad (l. alább), miáltal ez az egyesült kategória Poss pozíciójából is képes thematikus szerepet osztani a Poss-specifikálóba.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave