Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az egyeztetés kategóriái: AgrS és AgrO

Amint arra a fentiekben már utaltunk, az igének az alannyal (számban, személyben) és a tárggyal (hagyományosan: határozottságban, de l. a 12.4. pontot) való formális egyeztetése a szintaxisban úgy történik, hogy az ige (vagy az igét is tartalmazó fejkomplexum, pl. [Finit V+Finit]) egy pontosan meghatározott lokális viszonyba, az ún. specifikáló-fej konfigurációba kerül az alanyi, ill. tárgyi szerepű frázissal. A szintaktikai szerkezetben két erre specializált projekciós tartományt szokás feltételezni: az AgrS-t az alannyal, az AgrO-t a tárggyal való egyeztetéshez (S = subjectum, O = objectum). Olyan nyelvekben, ahol az egyeztetés pusztán egy absztrakt szinten megy végbe anélkül, hogy morfológiai következménye lenne, talán nehezebb lenne motiválni egy ilyen szintaktikai projekció feltételezését, a magyarban azonban mindkét egyeztetést külön morféma jeleníti meg a szóalakban: az alanyi egyezésre teljes paradigmánk van, szám/személy kombinációban, (128), a tárgyi egyezést pedig egy -j(a)/-(j)a/-i alakú elem testesíti meg, mely E/1. és 2. személyben fuzionál az alanyi egyeztető elemmel, vagyis a személyraggal, (129):

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave