Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


13.1.4.6. Főnév → melléknév képzők

 
  • -(a/o)s gyakran melléknévből képez melléknevet, ekkor alakja látszólag inkább -as, pl. házias (*házis), gyulaias (gyulais=’gyulai kolbászos’), vöröses (*vörösös), pirosas (*pirosos); a dolog azonban ennél bonyolultabb (vö. pl. kekis, *kekies, zulus, *zuluas); több határozó képzőjével (-szor, -lag) együtt is előfordul: öt-ször-ös, viszony-lag-os, egész-leg-es
  • -(j)ú mássalhangzós tővégek után a toldalék j-je hiányzik
  • ]-i a tővégi nyílt magánhangzókat (a, e) nem nyújtja, pl. mai, budai; határozószók, névutók után is állhat, pl. fenti, utáni; bizonyos határozóképzőkkel (-képpen, -nként, -szor) együtt megjelenhet, pl. tulajdon-képpeni, fej-enként-i, nyolc-szor-i
  • -(a)t(a)lan a magánhangzós tővégekhez a -tlan változat kapcsolódik; mássalhangzók után a kötőhangzó nélküli -talan alak az igazán termékeny; vannak azonban lexikalizált -atlan képzős alakok {36}, melyek általában nyitótövekhez járulnak (l. a nyitás jelenségéről szóló részt a 13.6.-ban), a hangkivető tövekhez is ez utóbbi kapcsolható {8}, ilyen pl. álmatlan, lelketlen, szemérmetlen, és az összes -al(o)m képzős alak: bizalmatlan, tartalmatlan, fegyelmetlen, figyelmetlen, kényelmetlen; ez utóbbi képzőt veszi fel néhány nem nyitó tulajdonságú tő {4}: álmatlan (de álmok), gondatlan (de gondok), pártatlan (de pártok), pontatlan (de pontok); néhány tő mindkét változatot felveheti, ekkor jelentésük eltér, általában a termékeny -talan képzős alak jelentése átlátszóbb: gondatlan—gondtalan, tárgyatlan—tárgytalan, lelketlen—lélektelen, végetlen—végtelen; néha -i képzős melléknevekhez kapcsolódik, ebben az esetben a nyitó tulajdonság következményei szintén érvényesek: a képző a kötőhangzós változat, pl. lovagiatlan, udvariatlan, művészietlen, nemzetietlen, nőietlen
  • -nyi

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave