A kerekségi harmónia felhasználható arra, hogy bemutassuk, a nyelv magánhangzókészletére vonatkozó megszorítás és az U-engedélyezés egymástól független paraméterek. Láttuk, hogy a budapesti köznyelv nem tartalmaz rövid középső kerekítetlen magánhangzót (zárt ë-t). Van azonban olyan nyelvjárás, amelyben ez a hang a magánhangzókészlet része (ez az északkeleti rész és Budapest kivételével a nyelvterület nagy részét lefedi, itt röviden csak mint „dunántúli”-t említjük). Ebben a nyelvjárásban a rövid középső kerek magánhangzók mindig zárt ë-vel váltakoznak. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a háromalakú toldalékok magánhangzója o~ë~ö váltakozást mutat. Mivel a zárt ë reprezentációja I-fejű összetétel (A.I), ezért magyarázatra szorul az a tény, hogy a toldalékbeli nem U-engedélyezett V-pozícióban a tőből terjedő I elem hogyan kapja meg a fej-szerepet (N.B. a toldalék-magánhangzó lexikális ábrázolása fej nélküli, hiszen lebegő elem nem lehet fej!). Részletes elemzés nélkül: a magyarázat a fej nélküli összetételek értelmezésében keresendő. A csak operátor elemet tartalmazó összetételekben a fej hiánya azt jelenti, hogy a fej-szerep valamely nem megjelenő elem autoszegmentális tengelyéhez van rendelve. Ha feltételezzük, hogy ebből a szempontból csak két tengely játszhat szerepet (az A és az U−I tengely közösen, ahogyan ez utóbbi sok nyelvben valóban közös), akkor a várt alakot kapjuk. Ugyanis a toldalékban az U vagy I elemek közül valamelyik mindig megjelenik, ekkor ez fej szerepet kap. Ha mindkettő megjelenik, akkor nyilvánvalóan működésbe lép a magánhangzókészlet szabálya, és az U lesz a fej.