Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Névszói tövek

A hangkivetésként ismert jelenség több mint száz névszói és igetövet ölel fel. A jelenség a következő: bizonyos tövek belsejében az utolsó szótag magánhangzója egyes toldalékolt alakokban hiányzik. Abban a kérdésben, hogy magánhangzó-törlődés vagy -betoldódás történik-e, most nem foglalunk állást, a hangkivetés terminust semleges értelemben használjuk. A következőkben példákat adunk arra, hogy általában mely tőmagánhangzók mely toldalékok előtt hiányoznak. Az alábbi (33) táblázat sorai a névszói tövek három csoportját (jelölve a csoportba tartozó tőmorfémák számát), oszlopai a releváns toldalékokat mutatják. A képzők közül csak a leggyakoribbakat adtuk meg; egyes képzők nem járulhatnak bármelyik tőhöz, szemantikai vagy más kikötéseket tesznek a tőre, ekkor—ha az először adott tővel az így toldalékolt alak nem létezik—más töveket is felsoroltunk. A táblázatban a kettős vonaltól balra álló toldalékolt alakokból a tőbelseji magánhangzó hiányzik, a tőle jobbra álló alakokban nem (itt a magánhangzót félkövérrel jelöltük). A toldalékokat így alapvetően két csoportba sorolhatjuk, ezt a táblázatban I. és II. jelöli (ez utóbbi csoportban külön adtuk meg a magánhangzó kezdetűeket (II.(+V)) és a mássalhangzó kezdetűeket (II.(+C))). A fenti két csoporton kívül egyes olyan toldalékokat, melyek alapjában véve az I. csoportba tartoznak, külön oszlopban tüntettünk fel egyes később részletezendő tulajdonságaik miatt (3.poss: 3. személyű birtokos, ACC: tárgyeset, SUP: superessivus). Feltűnő, hogy a hangkivető tövek egy része általában ennél a három toldaléknál mutat ingatag viselkedést vagy az általánostól eltérően e toldalékolt formák nem hangkivetők. Ezekkel a toldalékokkal ellátva, bizonyos tövek a hangkivetés szempontjából ingadozást mutatnak: a hangkivető alakok mellett léteznek nem hangkivető alakok is (pl. sarokja, háromon, fodoron, bátort, retekje, ezeren), a (33) táblázatban ezektől eltekintettünk. Azokat a toldalékokat, melyek előtt a hangkivetés megtörténik, azaz a szóban forgó magánhangzó hiányzik, kiváltó toldaléknak, azokat, amelyek előtt nem, nem-kiváltó toldaléknak fogjuk hívni.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave