Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A tőtípusok osztályozása a nem felső magánhangzók szerint

A középső kerek magánhangzók kétféle szótári ábrázolását párhuzamba lehet állítani a tőbelseji rövidülésnél ismertetett két é fonémával. A párhuzam egyrészt a rövid—hosszú váltakozásokban nyilvánul meg: míg a 2 indexszel jelölt fonémák minőségváltozás nélkül váltakozhatnak rövid párjukkal, addig az 1 indexűek csak alsó rövid magánhangzókkal váltakozhatnak. Másrészt ezt a megkülönböztetést a magánhangzók ábrázolása is tükrözi: a 2 indexűek fejet tartalmaznak, míg az 1 indexűek nem. Ez utóbbi csoport közül a kerekek az U elemet az interpretációs elv miatt csak lebegő elemként tartalmazhatják (a táblázatban ezt alsó indexbe tett betűvel jelöltük). Harmadrészt a megkülönböztetés dialektális változatokban is megjelenik: a két fonémát szisztematikusan megkülönböztető egyes dialektusokban a 2. csoportbeli magánhangzók megjelenhetnek felső magánhangzóként, míg az 1. csoport záródó diftongusként realizálódik.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave