Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A tárgyas ragozású alakok

A fenti elemzések az összes nem kivételes alanyi ragozású igealakot megjósolják. Ezenkívül az E/1., 2. tárgyas ragozású alakok is az említett minták alapján elemezhetők. A többes számú és/vagy 3. személyű tárgyas alakok elemzése azonban problematikusabb. A jelen idő kijelentő mód ezen alakjaiból látható, hogy a tővégnyúlás itt is végbemegy (vö. unja—unjátok, unják). Ezek az alakok láthatóan egy külön morfémát tartalmaznak, amelyet definitumjelölőnek nevezünk. A definitumjelölő megjelenését—a főnevek általános birtokjelölőjéhez hasonlóan—független morfológiai tényezők befolyásolják. Első pillantásra úgy tűnik, hogy a definitumjelölő alakja a feltételes mód jelölőjének alakjával (-na) megegyezik, azaz két V-pozíciót tartalmaz. Az első pozícióhoz asszociálódik az alsó magánhangzó szegmentális tartalma, a második viszont szóvégen nem jelenik meg (pl. unja), toldalék előtt azonban az alsó magánhangzó itt is interpretálódik (pl. unjátok, unják (kij.)). Ez az elemzés azonban nehezen birkózik meg a jelen idő kijelentő mód T/1. tárgyas alak (unjuk) problémájával. Ebben az alakban a személyjelölő lebegő U-ja a tővégi alsó mássalhangzónak a két V-pozícióban való megjelenése miatt nem jelenhetne meg (ahogyan az imént elemzett unnánk és az unnák alakban). Ez pedig a T/1. *unják alakot jósolja.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave