Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A szóképző szabályok

Tekintettel arra, hogy zárt szóosztályokhoz tartozó szavak esetén nem beszélhetünk termékenységről, a termékeny szóképző szabályok csak az N, ADJ, V, NV (=nomen verbale, igenév) és ADV kategóriákat érinthetik. Amíg azonban a szóképzéssel létrejött N, ADJ, V és NV további képzés alapja lehet, az ADV tovább nem képezhető. Ez, úgy tűnik, univerzálisan is így van: ha egy nyelvben képzővel határozószót képeztünk, akkor az így létrejött határozószó további képzés alapjául már nem szolgálhat. Az alábbi példák is ezt igazolják. Az angolban -ly-vel képzünk határozószót: frank ’őszinte’→ frank+ly ’őszintén’, frequent ’gyakori’ → frequent+ly ’gyakran’. A határozószó képzője után semmiféle más toldalék nem állhat. Ugyanez vonatkozik a franciára is: hereux ’boldog’ → hereuse+ment ’boldogan’, curieux ’kíváncsi’ → curieuse+ment ’kíváncsian’. A svédben a határozószó képzése a -t toldalékkal történik, ez a toldalék homonim a melléknév semleges nemű alakjának -t toldalékával: gul ’sárga’ → gul+t ’sárgán’, vacker ’szép’ → vacker+t ’szépen’. Hasonló a helyzet a szláv nyelvekben is, vö. a lengyel trudn+y ’nehéz’ → trudn+o ’nehezen’, szerok+i ’széles’ → szerok+o ’szélesen’. Csupán abból tehát, hogy egy toldalék szóalakzáró, még nem következik, hogy a szóban forgó toldalék rag. A magyar határozószók viselkedése ezért nem nevezhető rendhagyónak.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave