Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Szakirodalmi hivatkozások

A hagyományos morfológia (még ha netán, mint pl. Baboss (1938) némelyiket meg is említi közülük) nem vetette alá szisztematikus vizsgálódásnak a fejezetünkben tárgyalt kérdéseket. Ezek a kérdések az 1960-as években formálódó mondattani szempontú nyelvtipológiai vizsgálódások keretében kaptak először kitüntetett figyelmet, mindenekelőtt az ún. Leningrádi tipológiai iskola kutatásaiban. A leningrádi kutatók műveltetéssel foglalkozó, 1962–1966 között folytatott munkálatainak az eredményeit Holodovics (1969) foglalja össze, s ennek egyik írásában Dezső et al. (1969) a műveltető jelentésviszony magyar nyelvben megfigyelhető tipikus morfológiai megjelenítéseit is ismerteti. A témakör azóta állandóan jelen van a nyelvtipológiai szakirodalomban, mint arról Bernard Comrie több munkája, így pl. Comrie (1985) mellett többek között Shibatani (1976) tanúskodik. Ebben a kötetben jelent meg Hetzron (1976), amely máig is a legalaposabb tipológiai munka a műveltetés magyar nyelvben lehetséges megvalósulásairól. A magyar nyelvű szakirodalomban nem annyira a műveltetéssel, mint inkább a medialitással kapcsolatos kérdések vizsgálatának vannak előzményei, elsősorban Abaffy (1978) és Abaffy (1980) révén. A magyar igeképzés bármely jelentéstani vonatkozása iránt érdeklődő olvasó ma is haszonnal forgathatja Károly (1967)-et.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave