Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Az -Ó főnévképző morfoszintaktikai jellemzése

A fentiekben a képzőnek hat funkcióját különítettük el: eseti cselekvő (ezen ágenst és experienst egyaránt értünk), eseti eszköz, tipikus cselekvő, tipikus eszköz, tipikus helyszín és egyszerű esemény. Amint arról a 6.2.7. pontban részletesen lesz szó, ezek a funkciók végső soron az -Ó képzős melléknévi igeneveknek különböző szerkezetekben való használatából eredeztethetők. A mai magyar nyelvben azonban az ilyen alakok igenévi és főnévi használata már annyira szétvált, hogy külön -Ó főnévképzőt kell feltennünk. Ezen túlmenően a főnévképző bizonyos funkciói is olyan mértékben elszakadtak egymástól, hogy indokoltnak látszik egy képző markánsan eltérő három funkciójának vagy még inkább három álhomonim főnévképzőnek a feltételezése (a különböző funkciók kialakulásával kapcsolatos, a 6.2.7. pontban tárgyalandó összefüggések miatt helyesebb itt álhomonímiáról és nem egyszerű homonímiáról szólni). Az első, az -Ó1 az eseti cselekvő és eszköz jelentésű főneveket állítja elő (ez a funkció, amint majd látni fogjuk, egy szabályba foglalható). A tipikus cselekvő és tipikus eszköz jelentésű alakokat pedig az ilyen főnevekből konverzióval képezzük. A második, az -Ó2 a tipikus helyszín jelentésű főneveket hozza létre. A harmadik, az -Ó3 pedig az egyszerű esemény jelentésű főnevek képzője. Arra is kitérünk majd, hogy a három képző között jelentős produktivitásbeli különbségek vannak.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave