Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


A halmozott toldalékok kérdése a korai gyermeknyelvben

Jogos kérdés, hogy vajon a korai gyermeknyelvi toldalékolt formák elemzetlen egységek-e, vagy produktívan számítjuk-e ki őket (lásd MacWhinney 1976). Vajon a kezdetektől belépnek-e a gyermek használta formák a teljes agglutinációs mintázatba, a maga robbanásszerű kombinatorikájával? Ennek egy mutatója lehet az, hogy mennyire gyakran jelennek meg többszörös végződések. Vannak-e vajon kitüntetett részei a paradigmának, ahol bizonyos formák előbb jelennének meg, mint mások? A 4. pont alatt ismertetett vizsgálatban Pléh, Vinkler és Kálmán (1997) a helyragok előfordulására megnézték ezt 1;7 és 2;4 közötti gyerekek spontán beszédében. 612 esetből 65 volt olyan, ahol a helyragot egy másik toldalék előzte meg. Kétszer fordult elő egyszerű többes szám, amit helyrag követett (házakban). Ez igen kevés, de megfelelő az irodalmi összefoglalók azon adatának, hogy maga a többes szám jelölése nem a legkorábbi mozzanat. A többi kettős toldalékú alak birtokos személyragos forma volt. Ezeket az (56)-os táblázat foglalja össze.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave