Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Bevezetés

A magyar szóalakok számítógépes kezeléséről szóló fejezet célja nem pusztán a magyar szóalaktan számítógépes feldolgozásának bemutatása. Egy számítógépes szemszögből, a gép számára érthetően leírt szóalaktan ugyanis más kategóriákkal dolgozik, mint az elméleti nyelvészet. Ebből következően a számítógépes leírás jól formalizálható és nehézséget okozó pontjai sok esetben más helyeken, más módon jelentkeznek, mint az elméleti nyelvészeti morfológiában. Ezeknek a tényeknek a leírása, bizonyos problémák esetén a súlypont eltolódása a magyar nyelv leírásának új aspektusait is felvillantja. Azt is mondhatnánk, hogy olyan szempontok kerültek előtérbe a számítógépes leírás készítésekor, melyek nem is jöhettek elő a „hagyományos” nyelvészeti leírásokban, hiszen azok minden esetben feltételezték az embert mint a leírás olvasóját, így bizonyos aprólékos magyarázatokat, értelmezéseket ki lehetett hagyni a megfogalmazásból. A számítógép—bármennyire terjed is az „elektronikus agy” kifejezés—nem rendelkezik ugyanezekkel a képességekkel, így számára minden magyarázat megadandó, egészen a legapróbb részletekig. Hagyományos definícióinkkal természetesen nem mehetünk semmire, hiszen ezek ismeretét nem feltételezhetjük a számítógéptől. Így egyetlen lehetőség marad számunkra: a definícióink alapjául szolgáló megfigyeléseket mint atomi ismérveket leírjuk a gép számára. Ekkor jövünk rá azonban arra, hogy ezt igen nehéz megtennünk a „leggyakrabban”, „túlnyomórészt”, „szinte minden esetben” és más—bizonytalanságot, pontatlanságot jelentő—kifejezések használata nélkül. A gépi feldolgozásról szóló fejezet tehát nem öncélú, azaz nemcsak a morfológiai elemzés egyes kérdéseit igyekszik bemutatni számítógépes szempontból, hanem—és ez indokolja jelenlétet egy elméleti nyelvészeti könyvben—néhány olyan módszertani kérdést tárgyal, melyek alkalmazása az elméleti nyelvészet területén is általános tanulsággal szolgálhat a témával foglalkozók számára.

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave