Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 3.


Kötőhangzók

A toldalékok a magyarban olykor magánhangzón át kapcsolódnak a tőhöz. E magánhangzók tőhöz, illetve toldalékhoz való sorolásában, illetve önálló státusuk megítélésében semlegesek óhajtunk maradni. Ugyanakkor fontosnak tartjuk leírni viselkedésüket, bármi legyen is a nevük. Így pl. azt, hogy a magyar többes számnak adott esetben van-e magánhangzója, le kell írni, és ha van, akkor az adott tő az -ak, -ek, -ok, -ök lehetséges formák közül melyiket választja ki. Mivel azonban a többes szám négyféle minőségéből, pontosabban—a magánhangzó nélküli alakkal együtt—ötféle lehetőségéből az adott tő melyiket választja, az teljesen magánhangzó-harmóniájának, a tőszó toldaléktípusára vonatkozó szótári jegyeknek és annak az egyszerű ténynek a függvénye, hogy szüksége van-e egyáltalán kötőhangzóra a többes szám esetében. Természetesen, ha nincs, annak a magánhangzóra végződés az oka, de ezt a tényt az adott tő jegyei reprezentálják, nem pedig a morf aktuális vizsgálatával jutunk ide. Nyilván más esetben bonyolultabb hangzókapcsolódásokat kellene vizsgálni, pl. a tárgyesetben már nem pusztán a magánhangzó-végűek nem igényelnek kötőhangot (pl. sas+t, és nem *sas+ot, de arany+at, és nem *arany+t—hacsak nem tulajdonnévről van szó: Arany+t): Vt. Tehát a kötőhangzók iránti igény toldalékonként változhat, azaz annyi jegyet kell felvenni, ahányféleképpen viselkedhetnek a toldalékok kötőhang szempontjából. A névszók esetében a többes szám és a tárgyeset kötőhang-igénye lehet különböző, bár a két jelenség nem teljesen független egymástól. A névszók esetében például a tárgyeset kötőhangzójának megléte mindig a többes szám kötőhangzójának meglétét követeli, visszafelé ez már nem igaz. Nyilván a t és a k hang különböző jegyeinek következményéről van szó. A többes szám kötőhangzó-igénye egybevág a birtokos személyragok nagy részének igényével: Vk, Vm, Vd, VtOk. Az igék esetében személyragok egy része kötőhangzó-érzékeny, de az infinitivus, az infinitivusi ragozás és a feltételes mód is ilyen:

Strukturális magyar nyelvtan 3.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 053 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan 3. kötete a magyar alaktant tárgyalja. A magyar alaktan rendkívül gazdag, és számos, elméletileg is érdekes kérdést vet fel. Tudott dolog, hogy az alaktan és a mondattan bonyolultsági foka között fordított viszony áll fenn: minél bonyolultabb valamely nyelv mondattana, annál szegényebb alaktana, és minél gazdagabb alaktana, annál egyszerűbb mondattana. A magyar nyelv is sok olyan szerkezeti tulajdonságot kódol morfológiailag, amelyet más nyelv szintaktikailag fejez ki.

A Strukturális magyar nyelvtan korábbi köteteihez hasonlóan az alaktani kötet is arra törekszik, hogy egy adott elméleti keretben részletesen bemutassa a magyar alaktan legfontosabb sajátosságait. Az elméleti tárgyalás nagyszámú, empirikusan is új megfigyelést tett lehetővé. A kötetet ezért az is haszonnal forgathatja, akit az elméleti kérdésfeltevések kevésbé érdekelnek.

A magyar alaktan nemcsak az elméleti morfológiában foglal el különleges helyet, hanem az alkalmazott kutatásokban is. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy-egy fejezetet szenteljünk a magyar morfológia pszicholingvisztikai és számítógépes nyelvészeti vonatkozásainak is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-3//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave