Weissmahr Béla

Az emberi lét értelme

Metafizikai értekezések


Az ésszerűen nem tagadható állítások struktúrája

A mondottak alapján megállapíthatjuk, hogy mindenki, aki valamit állít, állítása által nemcsak annak kifejezett tartalmát, hanem azt is tudatja velünk, hogy mindazok a feltételek adottak, amelyeknek meg kell lenniök, hogy az állítás, mint olyan, létrejöhessen. Mivel az állítás megvalósulásának szükséges feltételei az állítás állítása által kifejezésre jutnak, azért ezek és az állítás szóban kifejezésre jutó tartalma között nem áll fenn olyan szemantikai különbség, amely megakadályozná, hogy egymásnak közvetlenül ellentmondhassanak. Ez a tény teszi végeredményben érthetővé, hogy miben is áll az állítás foganatosítása által (skolasztikus terminológiában „in actu exercito”) létrejövő önellentmondás. Ha az állítás tartalma olyasmit tagad, amit az állítás létrejötte által szükségszerűen közöl velünk, akkor az állítás szavai által kifejezett és az állítás állítása által kifejezett közlés ellentmond egymásnak. Ebből válik azután érthetővé, miért léteznek olyan állítások, melyeket ésszerűen nem lehet tagadni. Mihelyt ugyanis valaki kifejezetten tagad olyasmit, aminek ténylegességét a tagadás foganatosítása által szükségszerűen tudtunkra adja, a tagadás aktusa érvényteleníti a tagadás tartalmát. Ilyenkor fel sem merül az a kérdés – amit a retorzív érveléssel szemben bizalmatlanok még megfontolandónak tartanak –, hogy ilyen esetben vajon melyik közlésnek kell hitelt adnunk: annak higgyünk-e, amit az állítás (illetve tagadás) kifejezetten mond, vagy pedig annak, amit az állítás (illetve tagadás) a maga létrejötte által szükségszerűen tudtunkra ad. Választásra ilyenkor azért nincsen szükség, mivel ilyenkor puszta kijelentések állnak azzal szemben, amit az állítás a megtörténte által közöl. Senki sem fogja hosszan fontolgatni, vajon az állítás tartalmának higgyen-e, vagy pedig annak, amit az állítás mint történés ad tudtunkra, ha valaki elénk áll és kijelenti: Kérem, vegyék tudomásul, hogy nem létezem; vagy ha azt mondja: Nincsen igaz állítás. A retorzív érvelés megértéséhez még figyelembe kell venni azt, hogy minden állításban van egy magára az állításra, és ezen keresztül a valamit állító személyre utaló mozzanat. Az állításnak ezt az önmagára vonatkozó mozzanatát általában el szokták hanyagolni, mivel a figyelem főképpen az állítás tartalmára irányul. Ezáltal azonban könnyen elfelejtjük, hogy minden állítás egy embernek a tevékenysége, aki állítása által annak tartalmán túlmenően szükségszerűen több mindent közöl önmagáról, azaz arról, aminek az ő esetében fenn kell állnia. Ennek a mozzanatnak az elhanyagolása mindaddig nem jelent problémát, amíg annak, amit az állítás kifejezetten állít és annak, amit az állítás a maga megtörténte által tudomásunkra hoz, egymáshoz semmi köze sincsen. Amíg ugyanis az állítás kifejezett tartalma nem érinti az állítás létrejöttének szükséges feltételeit, addig tényleg elhanyagolható, hogy minden állítás a maga létrejötte által közli velünk, hogy ezek a feltételek ténylegesen megvalósultak. Mihelyt azonban valaki kifejezetten tagad valamit abból, aminek adott voltát tagadásának aktusa által, ha akarja, ha nem, szükségszerűen tudtunkra adja, akkor ez a kijelentés „in actu exercito” ellentmond önmagának, és mint ilyen téves, illetve értelmetlen.

Az emberi lét értelme

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 904 7

Weissmahr Béla S.J. (1929-2005) a jezsuiták müncheni filozófiai fakultásának elismert és kedvelt professzora, a 20. század egyik nagy hatású filozófiai áramlatának, az ún. „transzcendentális neotomizmusnak" legnagyobb magyar képviselője volt.

Weissmahr filozófiája a mindent átfogó Egység dialektikus metafizikájaként jelölhető meg, s ennyiben inkább követi a Cusanustól Hegelig ívelő német spekulatív filozófia irányát, semmint a klasszikus tomizmust. Munkáit nagyfokú eredetiség, világos, ám tömör szövegszerkesztés és az érvelés virtuóz és aprólékos kimunkáltsága jellemzi. Három legfontosabb filozófiai műve immár magyarul is olvasható: előbb (1995) az Ontológia, majd (1996) a Filozófiai istentan, végül pedig (2009) a Németországban is csak halála után kiadott A szellem valósága jelent meg magyarul.

Jelen kötet Weissmahr Béla fontosabb tanulmányainak gyűjteményét adja. A felölelt témák igen változatosak: a végső megalapozás kérdésétől az Isten-szabadság-halhatatlanság klasszikus témáin át szerepelnek itt az ember szabadságáról, élete értelméről, ugyanakkor azonban az evolúcióról, a Gödel-tételről vagy a krisztusi szabadítás jelentéséről szóló gondolatmenetek is.

Weissmahr Béla filozófiai munkássága e kötettel teljesen hozzáférhető válik hazájában. Ezzel megnyílik annak lehetősége is, hogy egy jelentős és eredeti magyar filozófus hatást gyakorolhasson hazánk szellemi életére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/weissmahr-az-emberi-let-ertelme//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave