A stenten belüli visszaszűkülés (in-stent restenosis, ISR) egyik faktora a stent felületének megfelelő kialakítása, a biokompatibilitás növelése. Erre a célra számos passzív bevonóanyaggal próbálkoztak, hogy speciális barriert alakítsanak ki a fémszerkezet és a keringő véralkotó elemek, valamint az érfal között. Az elsők között az arannyal bevont stentek jelentek meg. Az aranybevonat csökkentette a trombogenitást, jó fluoroszkópiás láthatóságot biztosított, az ISR tekintetében azonban nem hozott előrelépést, sőt valójában lényegesen magasabb restenosisrátát okozott, mint a hagyományos acélstentek. További passzív bevonatok: karbon, szilikon-karbid, foszforilkolin (PC), amelyek közül főképp az utóbbi esetében láttak napvilágot kedvező adatok, míg a karbon és a szilikon-karbid használatakor nem találtak szignifikáns előnyt a BMS-hez képest. A heparinbevonatú stentek átmenetet képeznek az aktív (gyógyszerkibocsátó) és a passzív bevonatok között, a Hepacoat® stenttel végzett klinikai vizsgálat igen alacsony stenttrombózisrátát (0,1%), viszont a BMS-nek megfelelő restenosisértéket mutatott. Az újabb fejlesztésű stenteknél a passzív és az aktív bevonatokat sok esetben kombinálják (Endeavor®, ZoMaxx®) (13. táblázat).