A pszeudoaneurizma laza, rupturára hajlamos tokkal körülvett haematoma, amely az ér mediájának záródási hiányán keresztül közvetlen összeköttetésben áll annak lumenével. Az álaneurizma kialakulásának alapja a sheath eltávolítását követő elégtelen kompresszió és véralvadás, amely nem zárja le teljesen a katéter bevezetéséhez kialakított nyílást, hanem lehetővé teszi a szövet közti térbe történő vérzést. A vér az álaneurizma és az ér ürege között folyamatos áramlásban van azáltal, hogy szisztoléban kiáramlik az ér lumenéből, mintegy „felfújja” azt, majd az így megnövekedett nyomás diasztoléban részlegesen a lumen felé üríti ki az álaneurizma vérét. Mindez tapintással, fonendoszkópos hallgatózással, illetve Doppler-vizsgálattal igazolható. A haematoma mérete a laza kötőszöveti határoknak megfelelően kezdetben növekedhet. A mély, az inguinalis tájéktól caudalisan végzett szúrás, illetve az a. profunda femoris punkciója fokozza az álaneurizma kialakulásának veszélyét, mivel ezeken a területeken az eret vastag lágyrész-kompartment veszi körül, nehezebb a kompresszió, így jóval nagyobb az ilyen üreg kialakulásának valószínűsége. Szintén magasabb a kockázat az ér hátsó falát is érintő kettős punkció esetén (klasszikus Seldinger-technika), valamint obesitas és súlyos aortabillentyű-elégtelenség mellett. Az álaneurizma-képződés gyakorisága jelentősen változik az alkalmazott antikoaguláns gyógyszerek függvényében: antikoagulálás nélkül 0,03–0,4% valószínűséggel jelenik meg, míg K-vitamin-antagonista gyógyszerekkel kezeltek között 11% is lehet.