Csekeő Attila (szerk.)

Mellkassebészet a hétköznapi gyakorlatban


Műtéttechnikai lehetőségek

Tekintettel arra, hogy a metasztatikus laesiók zömmel perifériás elhelyezkedésűek, jól körülhatároltak (nemcsak radiológiailag, hanem patológiailag is), a parenchymakímélő reszekciókat kell és érdemes előnyben részesíteni. Ma már a gépi ékreszekció, segmentectomia mellett a lézer, a mikrohullámú ablatio, az ultrahangos, magas frekvenciájú kés alkalmas a metasztázisok eltávolítására. Azokban az esetekben, amikor azok centrális elhelyezkedésűek, lobectomiát kell végeznünk, de a pulmonectomia csak nagyon ritkán fogadható el! Még napjainkban is vita tárgya, hogy a minimálisan invazív technika milyen feltételek és kivizsgálás mellett alkalmazható. Talán a gyakorlatba is átvihető, hogy a szoliter áttét és a szövettan ismeretében – a klinikai staginggel (HRCT, PET/CT) alátámasztva – a minimálisan invazív technikát alkalmazhatjuk (1. ábra). Az ellenvélemény a tapintás hiányát említi. Való igaz, hogy – különösen az 1990-es években készült CT-k után – a nyitott műtét során több depozitumot találtunk, mint amennyit a képalkotó jelzett. Ma már a jó minőségű CT-vizsgálatok a szoliter folyamat esetében – szükség szerint további kiegészítő segítséggel – elfogadható, hiteles információt szolgáltatnak. Más a helyzet a multiplex folyamatokkal: ha egyoldali a folyamat, és ezt a korrekt szakmai staging egyértelműen megerősíti, egyes szakemberek alkalmasnak tartják a minimálisan invazív technikát az áttétek eltávolítására. Kétségtelen tény, hogy a technikai megoldhatóság mellett az onkológiai szempontokat is figyelembe kell venni, de az előzőek szerint is egyre bővülő körben alkalmazhatjuk a minimálisan invazív technikát. Amennyiben technikai és/vagy onkológiai kétség merül fel, az izomkímélő, nyitott műtét mellett döntsünk, és alkalmazzuk a szövetkímélő módszert (különösen itt lehet helye a nem gépi reszekciós eljárásnak, pl. ún. lumpectomia, lézer alkalmazása stb.). Abban az esetben, ha bilateralis propagáció igazolódik, lehetőleg egy ülésben végezzük a metastasectomiát. Lehet kombinálni a thoracotomiát minimálisan invazív módszerrel, vagy akár csak az utóbbit alkalmazzuk. Ha thoracotomiát tervezünk, akkor a lokalizációt is figyelembe véve a kétoldali, anterolateralis behatolás előnyben részesíthető (2.3. ábra). Ma már nagyon ritkán alkalmazzuk a sternotomia bármilyen formáját (hosszanti, haránt). Továbbra is azt a hiányérzetet kell legyűrnünk, hogy ma már nem kell mindenképpen ragaszkodnunk a tapintáshoz. Többször vitatott kérdés, hogy mi a határa az eltávolítható depozitumok számának. Racionálisan talán elfogadható, hogy 10 alatti metasztázist érdemes és el is lehet távolítani (4. ábra). A nagyobb számú áttét már a disszemináció jele, és elsősorban nem sebészi onkoterápiát válasszunk! Fogadjuk el, hogy a 21. században a fejlett képalkotó vizsgálattal (akár 3D rekonstrukcióval) hiteles morfológiai diagnózishoz juthatunk. Ezáltal a megoldás módja már előtérbe helyezheti a minimálisan invazív technika minden lehetőségét.

Mellkassebészet a hétköznapi gyakorlatban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 182 0

A kötet a mellkassebészet legaktuálisabb kérdéseit tárgyalja, amely elsősorban a gyakorló mellkassebészeknek nyújt útmutatást mindennapos munkájukhoz. Ugyanakkor hasonló intencióval forgathatják a mellkassebészeti feladatot is ellátó traumatológusok, de a mellkassebészet határterületén tevékenykedő sebész kollégák is. Elengedhetetlen mankója a szakvizsgára készülő szakorvosjelölteknek. Hasznos tájékoztatást kaphatnak a mellkas-sebészek szakmai partnerei, elsősorban a pulmonológusok, de a mellkassebészeti közvetlen betegellátásban részt vevő aneszteziológusok és onkológusok is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/csekeo-mellkassebeszet-a-hetkoznapi-gyakorlatban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave