A sebészi megoldások a pectus excavatumhoz hasonlóan széles palettán mozogtak. 1952-ben Ravitch több bordaporcot reszekált és dupla sternalis osteotomiát alkalmazott a korrekcióhoz. Mások az érintett sternumrész reszekciójával próbálkoztak, ám ez a jelentős vérvesztés és az elégtelen erdemény miatt nem vált széles körben elterjedtté. Chin és Brodkin 1957–58-ban a processus xiphoideus átvágásával az m. rectus abdominist magasabb területre rögzítve próbálta korrigálni a deformitást, ez volt a xiphosternopexiás eljárás. 1960-ban Ravitch a visszamaradt perichondriumot raffolta, ezzel rövidítve és hátrább helyezve azt. Robicsek a fenti eljárást a protrudált sternum reszekciójával és a xiphoid és rectusizomzat új sternumvéghez történő resuturájával egészítette ki. Napjainkban a minimálisan invazív sebészet előretörésével a tyúkmellkas korrekciójáról is számtalan cikk jelent meg, a Nuss-technika erre a célra történő alkalmazásával kapcsolatban. Hazánkban a minimálisan invazív carinatumkorrekciós eljárást (11. ábra) Kálmán Attila foglalta össze. A pectus excavatumhoz hasonlóan ennek a deformitásnak az esetében is alkalmaztak konzervatív eljárást, ám a speciális fűző viselésének eredményeiről ellentétes közlemények jelentek meg.