Kezdetben a hazai mellkassebészet is helyi érzéstelenítésben végrehajtott műtétekre korlátozódott, jóllehet az első tüdőreszekciókat már röviddel a nemzetközi gyakorlat elindulása után Sebestény Gyula és csapata (1936, 1944) elvégezte. Már a II. világháború előtt is történtek mellkasi sebészi beavatkozások, amelyek elsősorban a tbc gyógyításában akkor vezető szerepet játszó kollapszusterápiára épültek (Bakay, Hüttl, Puky, Sebestény, Troján E., Vidákovics, Winternitz). Ezek a beavatkozások egy-egy érdeklődő sebész nevéhez kötődnek. Az igazi áttörés akkor kezdődött, amikor megalakultak az első önálló, akkor még tüdősebészeti osztályok. A szakmai alap megteremtése ahhoz köthető, amikor a magyar tüdősebészet gyakorlati megalapítója, Sebestény Gyula az 1940-es évek második felében már gyakorlottan végezte a thoracoplasticákat is. A Baross utcai egyetemi klinika (Sebészeti Klinika) vezetőjeként önálló mellkassebészeti részleget hozott létre, egyre bővítve az indikációs területet (nemcsak tbc, hanem tüdődaganatok, mediastinalis elváltozások). A tbc miatti thoracoplasticát elkezdték az Országos Korányiban is (1948: Schischa Lipót és Boros József), majd röviddel ezután önálló tüdősebészeti osztály alakult Budapesten az Országos Korányi Intézetben (1949) Ungár Imre vezetésével és Debrecenben (1948) Schnitzler József irányításával. A „morbus hungaricus” miatt a tüdő- és az extrapulmonalis tbc sebészi kezelése miatt további osztályok alakultak, illetve osztályokon végeztek tüdősebészeti beavatkozásokat (Kakasszék, Fodor József TBC Intézet Bp., János-kórház, Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Belügyi Szanatórium Bp., MÁV Szanatórium Bp., Városmajori Klinika, továbbá Mátraháza, Miskolc, Szolnok, Gyula, Kaposvár, Szekszárd, Győr, később Szeged, I. Sz. Sebészeti Klinika Bp.).