Jól ismert jelenség és külön entitást képvisel a mellkasmegnyitást követően 8–15%-ban – más vélemények szerint 30%-ban – jelentkező posztoperatív ritmuszavar (postthoracotomiás pitvarfibrilláció). Kialakulásában a pitvari töltődés zavara, a mellkasi drének és más okok (például fájdalom okozta sympathicotonia) játszanak szerepet. A ritmuszavarok az első 24–96 órában jelennek meg – ezek több mint fele pitvarfibrilláció, kisebb része pedig supraventricularis ritmuszavar, ritkán kamrai ritmuszavar (főként ventricularis extraszisztolé [VES], kapcsolt kamrai ritmus [salve] és bigeminia). A fokozott jobb kamrai terhelés vezetési zavarokat – főként szárblokkot – okozhat. Megszüntetésük a szakmai ajánlások szerint elsősorban béta-blokkolóval, kalciumcsatorna-blokkolóval, mindkét csatornát blokkoló propafenonnal történhet. Rossz kamrafunkció és dilatatív (congestiv) szívbetegség esetén – minimális negatív inotropiás hatása révén – amiodaron választható. Nem múló pitvarfibrilláció esetén gyógyszeres előkészítés mellett megkísérelhető az elektromos kardioverzió. Amennyiben nem lehet ritmuskontrollt elérni, megelégszünk a frekvenciakontrollal. A perctérfogat fenntartása érdekében a cél 80–100/min kamrai frekvencia biztosítása az érintett kamraizomzat alacsony volumenválasz-képessége miatt (ti. a pitvari rátöltés elmaradása kb. 20%-os kamratelődési veszteséget okoz). A kamrai ritmuszavarok ellátására béta-blokkoló szotalol, amiodaron, esetleg lidokain, mexitelén vagy prokainamid alkalmazása jön szóba.