A tüdőtumorok kivizsgálása során – elsősorban az N-status hisztológiai pontosságú meghatározásához – elsőrendű jelentőségűek a sebészeti diagnosztikai eszközök. A Carlens-féle jugularis mediasztinoszkópia az N2–3-betegség igazolására/kizárására alkalmas eljárás (az 1-es, 2-es, 4-es, 7-es régióban). A mediasztinoszkópia számára nehezen elérhető régiók a parasternalis Stemmer-mediasztinoszkópia/mediastinotomia (5-ös nyirokcsomó-régió) vagy videotorakoszkópia (3/a, 5-ös, 6-os, 8-as, 9-es nyirokcsomó-régió) útján közelíthetők meg. A VATS ezen túlmenően a T-, illetve az M-status pontosítására, valamint inoperábilis esetben pal­liatív terápiára (pleurodesis) is alkalmas. Csak pontos preoperatív staging alapján lehet felállítani a megfelelő kezelési tervet. N2–3-betegség hisztológiai igazolása esetén onkológiai, negatív esetben (N0) sebészi terápiás módszerek kerülnek előtérbe. A neoadjuváns kemo- és/vagy radioterápia sikere (downstaging) esetén a komplex kezelés részeként a műtét is mérlegelhető. Ebben a fejezetben kitérünk a PET/CT, illetve a transbronchialis biopszia (EBUS-TBNA) diagnosztikai jelentőségére is. Az invazív sebészeti diagnosztikai módszereket a kivizsgálási és a komplex (multimodalis) terápiás tervbe kell illeszteni.