Forgács Attila

Az evés lélektana

3., bővített kiadás

Fogak, kések, villák és kardok

A fogazat erőssége és a rágás működése az embernél elcsökevényesedett. Az utóbbi két és fél millió évben, – a homo habilis megjelenése óta – nem nőnek 3 centiméternél hosszabbra a harapást veszélyessé tevő szemfogak. Kénytelen volt ősünk felegyenesedni, hogy mellső végtagjait felszabadítsa, kezeibe védelemre és támadásra alkalmas eszközöket vegyen. Az ember egyébként született áldozat, nem rendelkezik biológiai fegyverekkel, fogazata csökevényes, ma már alig alkalmas támadás elkövetésére (Lorenz, 2000). A kezdetleges kőeszközök az elcsökevényesedett fogak funkcióit pótolták (Darwin, 1961). Az emberiség egyötöde – még ma is – fegyverszerű segédszerszámokat használ az evéshez, ehhez a „szadisztikus rituáléhoz”. Legalábbis Bernard Rudofsky osztrák gondolkodó-képzőművész a késselvillával étkezésben a kannibál agresszió atavisztikus jelenlétét véli megelevenedni. Képzőművészeti alkotásaiban a villát az ördög vasvillájaként ábrázolja mint olyan eszközt, amely az istenadta ujjakat semmibe veszi (Szegő, 1988). Szintén nincs jó véleménye a késről-villáról és az európaiakról sem a kínai mondásnak: „Az európaiak barbárok, mert kardokkal esznek.”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 175 2

Pszichológia

A könyv első változata 1991-ben jelent meg, majd ezt követően 2004-ben és 2013-ban az Akadémiai Kiadó adta ki. Ez utóbbi bővített változatát tartja most kezében az olvasó. Mi történt az utóbbi 25 évben? Megduplázódott az elhízottak aránya. Pedig soha korábban nem tapasztalt fogyókúrahullám söpört végig a világon. A fogyás szándéka még érthető is a tömeges elhízás esetén, na de miért hízunk, a fogyókúrák dacára? A tudatos fogyási szándék ellen – jóval erősebb – őstudattalan erők hatnak. Az éhségérzetet nem csupán az élettani éhségjelek, hanem bizonyos ősemóciók is kiváltják. Az ember eredeténél fogva gyűjtögető-eszegető lény, aki örömeit és bánatait egyaránt hajlamos elenni. A kövér ember éhes lelkének alagsorában ott élnek kiéhezett elődei, akik ősvágyak formájában irányítják evési szokását. Mi ez a titokzatos, kontrollálhatatlan őserő? Honnan ered? Mit kezdhetünk vele? Miért eszünk akkor is, ha nem vagyunk éhesek? Ilyen kérdésekre keresi a választ ez a könyv.

Hivatkozás: https://mersz.hu/forgacs-az-eves-lelektana//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero