Az élménygazdaságban az egyik legfontosabb szempont az eredetiség, a hitelesség vagy az autentikusság (authenticity). Örökséghelyszínek esetében ez a történelmi épületek és helyszínek olyan helyreállítását és fenntartását jelenti, amely szem előtt tartja és védelmezi az épület vagy helyszín történeti, esztétikai és etikai értékeit (Husz, 2016). Örökséghelyszínek esetében eredetinek az a helyszín számít, ahol egy történelmi esemény valóban megtörtént, mint például a Mohácsi csata vagy az Egri vár ostroma, bár hitelesnek tartjuk Ópusztaszert is mint a honfoglalás és nemzetalapítás szimbolikus helyszínét. Az autentikusságnak egy másik olvasata például az 1066-os hastingsi csata minden évben megrendezett újrajátszása. 2016-ban a Senlac-dombon, Hastingstól 14 km-re, a csata 950 éves évfordulóján több mint ezer katona harcolt, az ütközetet pedig 8 ezer érdeklődő követte.60 Ebből a példából is jól látszik, hogy az autentikusság kérdése a fogyasztón is múlik, vagyis függ attól, hogy a látogató mit tart történelmileg hitelesnek és eredetinek. Az autentikusság olvasatát meghatározza a befogadó, a fogyasztó személyisége, kulturális környezete, tapasztalatai vagyis az örökségattrakciót saját szűrőjén keresztül értelmezi. A turistának legtöbbször egy színre vitt valóságot, egy eljátszott egyediséget és eredetiséget van esélye megtapasztalni (Pusztai, 2013). Mégis ez a színre vitt eredetiség, a turisták és látogatók kedvéért felélesztett hagyományőrzés és múltidézés az örökségmenedzsment egyik elemi eszköze, mert életet lehel az örökségattrakciókba.