Mint említettük, az újrakristályosodás egyik anyagszerkezettani feltétele a poligonizáció végbemenetele, amely által szubszemcsék keletkeznek. Amennyiben az előzetes alakítás mértéke kicsi, az alakítási folyamatok jellegéből következően csak néhány helyen alakul ki olyan mértékű diszlokációsűrűség, amelynek következtében a megújulás során végbemehet a diszlokációk rendeződése, vagyis a poligonizáció. Az ilyen kismértékű előzetes alakítások esetén a megújulási folyamat tud csak lejátszódni, a rekrisztallizáció nem tud végbemenni, a struktúra finom marad. Az újrakristályosodás ilyen esetben csak az így kialakult néhány szubszemcsén indulhat meg, aminek az lesz a következménye, hogy durva szemcsés lesz a szerkezet (hiszen az újonnan kialakuló szemcsék ritkán helyezkednek el és ezért sokáig nőhetnek, amíg egymással találkoznak). Az ilyen, kismértékű előzetes alakítást kritikus alakításnak nevezzük és a megfelelő mechanikai tulajdonságok elérése érdekében az esetek túlnyomó többségében igyekszünk elkerülni (8. ábra). A kritikus alakítás ötvözettípustól függően a 3–15% alakváltozási tartományba esik. Ha az előzetes alakítás mértéke nagyobb, akkor sok erősen deformált, nagy diszlokációsűrűségű tartomány fog kialakulni, a poligonizáció nagyobb tartományban megy végbe, így sok új krisztallit fog keletkezni, az újrakristályosodott tartomány finomszemcsés lesz.